22. fejezet - Itt a vége fuss el véle

Azt sem tudtam mihez kezdjek, fogtam egy taxit és siettem haza Minhez. Ki is gondoltam útközben, hogy mit nézünk, a Fertőzés-t. Ahogy beléptem rögtön Min felé vettem az irányt, a konyhába. Odaszaladtam hozzá és megöleltem.
- Miiin! Komolyan lesznek kis babáitok?
- Igen! Ideje volt már! Hihetetlen, hogy ti elsőre megcsináltátok, mi meg..
- Mennyi ideje próbálkoztatok már?
- Hát már egy jó ideje. –mosolygott.
- Akkor most mindketten örültök. –bólintott.
Nekiálltunk sütögetni. Finom gyümölcstortát sütöttünk és amíg vártuk a zselatin meghűljön felmosogattunk és összetakarítottunk magunk után. Mire minden késyen lett este lett. Pattogtattunk kukoricát, vágtunk sütit és vittünk üdítőt is, majd leültünk megnézni a horrort. Lényegében nem az ijesztgetésről szólt, hogy ugráljunk meg ilyenek, hanem mentálisan hatott ránk. Szerencsére túl voltam a hányós korszakon, nem úgy mint Min. Ő sajnos kiszaladt egy rémségesen undorító résznél. A végén megbeszéltük, hogy mi nem akarunk ilyen betegséget, mert végül is a megőrülés egy kis fajtája. Bekajáltunk és TV-ni kezdtünk. Nem zenecsatornát néztünk, mégis hallottunk zenét, ezért Min lehalkította a TV-t, én pedig elindultam a zene irányába. Kintről jött, így kinyitottam az ajtót és megláttam Choi Minhot, amint reppel a ház előtt. A fákon égők díszelegtek, a többi SHINee tagnál lufi, Onew mellett pedig egy magnó, amit ő kezelt. Minho szövegére kezdtem el figyelni, és bevallom, nagyon megtetszett és megfogott:

„Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.
Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, hisz tudod, hogy az nemesít.
Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.
Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet. ~itt kicsit átváltott a zene stílusa és a szöveg is~
Ami hiányzott az arcodról egy mosoly amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem azt visszaölöd szép lassan,
így lesz kerek nap mi tegnap nap csak fél hold
most már félig élő vagyok pedig tegnap még csak félholt
ez az út, amit csak ketten járunk kettőnknek van kövezve
én magam mellé rajzollak más maga mellé szögezne
ússzunk az árral szemben jól fog esni hidd el
az emberek azt beszélik ez a lány boldogabb hidd el
megváltoztatnám a világot, de nem vagyok rá képes
tépj a szívemből egy virágot, hogy érezd milyen édes
Tudod ez páratlan így veled lenni párban
És csak lassan szokom meg, hogy veled éjjel nappal nyár van
Nagy volt az ára, hogy soha ne tudjuk feledni
Hogy akik látták már a poklot csak ők tudnak szeretni
Tűz a tűzhöz, víz a vízhez te meg énhozzám,
Ha megtehetném még az álmodat is én hoznám
Amit tőlem kapsz, azt tiszta mint az oxigén
Százezer szép szó, egy sem csúszik el egy rossz igén
Érezni, amit kell és úgy ahogyan illik
Én egy ajtó voltam eddig, de már látom, ahogy nyílik
Én a túloldalról jöttem, te a túloldalon vártál
Te meg én a világ ellen, mától minden óra átáll
Ha a szemed mögé látnék ott is önmagamat látnám
És te rájönnél, hogy az élet egy élmény és nem látvány
És ha kinyújtod a kezed én egy szívet rejtek el benne
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne
A levél, amit írok neked olcsó papír tinta
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta
Szavak nélkül tudtál mindent mielőtt még egyet szóltam
Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam
Ezek csak szavak mégis többet ér az aranynál
Most ne vedd fel a telefont, mert látom, hogy még maradnál
Te megláttad az arc mögött az embert, ezért hála
Te már hozzám tartozol, épp ezért nem maradhatsz nála
Mutasd az utat én is mutatom a magamét
Csináljuk egymásért és ne érted vagy magamért
A világ velünk van, ki nem érti az sorvadjon
Már túl régóta várom, hogy a jég rajtam felolvadjon
Élni az életet vagy elképzelni másokkal
Én hazajöttem hozzád, pedig kipróbáltam már sokkal
Sokkol az érzés, amit te nyújtasz az elmémnek
Ez egyszemélyes háború pedig még sokan elférnek
Fogd a kezem fújjon a szél most a szemünkbe
A boldogság kapuján, azt hiszem már együtt megyünk be
Amit te láttál, azt még nem mutattam senkinek
Ha nem láthatlak többé a lelkem semmi nem menti meg
Melletted ébredni, az olyan mint megszületni
Ha két test összeolvad, azt már nem lehet megszüntetni
A tűz itt bennem hatalmas de mégsem éget
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted
Azt teszem mindennap ezt te tudod a legjobban
Ha engem őrzöl akkor szívedben a legjobb van
Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről
És a másik szívében a másik nevét festjük föl”

Odaszaladtam hozzá és megöleltem. Adott egy apró puszit a fejem búbjára, miközben szorosan körém fűzte karjait.
- Visszafogadsz?- kérdezte nagy szemeivel az enyémeket fürkészve.
- Hát ez szép volt, de nem tudom.. –mondtam félrenézve, könnyezve.
- Kérlek Rin, én a pici fiammal és veled akarok lenni. Látod, hogy miattatok képes lennék feladni mindent, de kérlek ne kérd ezt, mert gyönyörű jövőt szeretnék nektek. Kérlek, adj még egy esélyt. –mondta állam alá téve ujjait és fejemet maga felé fordította, meg megcsókolt.
Lassú, érzelmekkel teli csók volt ez, azt hiszem szárnyaltam. Nem akartam megadni magam neki, de nem tudtam mást csinálni, csak csókolni ajkait. Már nagyon vártam a pillanatot, mikor telt, édes és puha ajkai az én ajkaimmal érintkezzenek. Min és a fiúk „Húúúúúúúú”-zni kezdtek, mi pedig nevetve váltunk el egymás ajkaitól és bementünk a házba. Bent leültünk enni, mindenki kapott a tortánkból és elkezdtünk beszélgetni, majd mindenki hazament és Minhot megkértem, hogy maradjon ott velünk, mert Yoseob még a turnén van és nem jó két kismamának egyedül. Min úgy döntött elmegy aludni, én még egy kicsit kint maradtam Minhoval, hiszen már nagyon hiányzott. Miközben ültünk és beszélgettünk ő simogatta a hasamat. Hirtelen rúgást éreztünk, elvette a kezét, hiszen megijedt, majd mosolyogva helyezte vissza  a pocakomra.
- Most rúgott először ugye? –kérdezett engem és bólintottam. –Akkor időben könyörögtem magam vissza. Remélem tetszett a kis költeményem. –nézett mélyen szemeimbe.
- Pont időben. Igen nagyon szép volt.
- Kis focista lesz.. –mosolyodott el féloldalasan, ami nagyon szexin állt neki.
- Hát azért az anyukáját életben hagyhatná. –adott a homlokomra egy puszit, majd felemelt és bevitt az ágyra. Óvatosan letett és aludni tértünk. Szorosan mellkasához bújtam ő pedig átfűzte karjait a derekamon.

*2év múlva*
Nos azóta eltelt két év. Minho még mindig a SHINeeval van és talán sokkal jobban megy neki, mint azelőtt. Azóta megszületett a kisfiúnk, Minho kérésére YooGeun lett a neve. Nagyon édes kisfiú és jó gyerek. Mindketten féltünk ettől a szülőségtől, de a másikról tudtuk, hogy jó szülő lesz és ezen sokat nevettünk is. Először Minho nem merte a kezébe venni a kis YooGeunt, de ma már a lépegetés és a beszélgetés határait súrolgatják együtt. Nagyon édesek.
Elköltöztünk a tengerparti házba, mivel jó tágas így nem kellett helyügyileg gondolkodnunk. Most kint ülünk a parkban és piknikezünk. Minhonak hamarosan egy Európai turnéra kell mennie, így igyekszik minden idejét velünk tölteni. Éppen járkálnak mezitláb a fűben, míg én az ételeket pakolom ki. Nos ennyi az én történtem, rájöttem, hogy minden rosszat valami jó követ.



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
VÉGE

Számomra ennél szebb és jobb befejezés nem lehetett volna ^^ Remélem tetszik mindenkinek :) Kénék véleményeket ide a blogba, de nem muszáj. Örülök a sok olvasómnak, akik benne szerepelnek, név szerint Niky, AeSeul, Zuzu :) ők majd kapnak egy külön kis irományt hálám jeléül ^^ Úristen, kis megkönnyebbülést érzek, hogy befejeztem, hiszen nem akartam elrontani sehol és izgultam mi lesz belőle, mert az eredeti terveimtől a pillanatnyi kedvem hatására párszor eltértem. Nos köszönöm mégegyszer mindenkinek, szeretlek titeket. <3

UI: Bocsi a képekért, csak nem tudom mit hogy kell még és csak így tudtam berakni őket ^^'

21. fejezet

- Igazad van! Meglátogatom a SHINeet, úgyis olyan rég találkoztam már velük.
Ezzel ki is ugrottam az ágyból és elmentem felöltözni. Egy hosszú ujjú felsőt vettem fel egy macinacival. Megkértem Yoseobot, hogy vigyen el, hiszen útba esik neki., bólintott, majd beültünk a kocsiba hárman és már mentünk is. Amikor kiszálltam a kocsiból megköszöntem Minnek és Yoseobnak, hogy elvittek és már fordultam is az ajtó irányába. Már majdnem kopogtam, amikor kinyílt az ajtó és egy Kibum állt előttem meglepődve.
- Rin! –kiáltotta és megölelt, majd nyomott egy puszit az arcomra. –Srácok itt van Rin!
Beléptem és megláttam a maradék négy lustaságot. Jonghyun éppen tömte a fejét egy lánnyal, majd később kifaggatom ki ő. Onew éppen nem tudom hol volt, Taemin és Minho éppen XboX-on játszottak. Taemin kezéből kiesett a konzol és csak bámult engem.
- Szia Rin… -mondta Minho.
- Sziasztok! –köszöntem. –Remélem jól vagytok és megvagytok. –mosolyogtam.
- Riiiiiin, te most komolyan terhes vagy? –szaladt oda hozzám a maknae és megölelt. –Nem is láttam, amikor találkoztunk a cukrászdában. –mosolygott.
- Hát amint látod tényleg.
- És Minho az apja –mondta Jonghyun.
- Honnan tudtad? –kérdezett vissza Minho.
- Nem tudtam, csak tippeltem, de ezek szerint igaz. –mosolygott önelégülten.
- Hát igen, ő az apukája. –mondtam mosolyogva, Minhot hátba veregetve.
- Khm.. igen, azt hiszem. –mondta elpirulva.
- Hyuuuuung! Lesz egy édes ebihalad. –mondta csillogó szemekkel Tae és megsimogatta a hasamat.
- Na na, el a kezekkel az én gyermekem édesanyjától! –mordult fel Minho, mire Minnie visszahúzta a kezét én pedig nevettem.
Sokáig elhülyültünk a fiúkkal, Onew rendelgetett mindenfélét, hogy mindenki igényének megfelelően étkezhessen. Hát gondolom, nem kell mondjam, hogy mennyire összeakartak boronálni Minhoval újra. Persze szerettem én nagyon még mindig, de csak tegyen azért, hogy az övé legyek.
Jonghyun és a csaj folyton együtt voltak, hát így fogtam magam és megkértem Jonghyunt, hogy mondja már el ki az a lány. Ő szépen bemutatta. A neve SooMin, haja barna, gyönyörű, derékig érő hullámos. Azt hiszem kicsit féltékeny voltam rá, hiszen neki tökéletes alakja volt, nekem pedig egy nagy pocakom, vagyis egyre csak növekvő pocakom. Minho hazavitt, és egy öleléssel búcsúztunk, persze randit is kért még. Amikor az ajtóhoz értem rájöttem, hogy Yoseob-ék nem mennek haza.
Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba aludni.

*4hónaposan*
Reggel elmentem Jonghyunnal és SooMinnel venni Jonghyunnak egy inget. Muszáj volt elmennem, mert könyörgött nekem egy sort a telefonba, hogy inkább én menjek, mint Kibum. Szóval nehezen, de kikeltem az ágyból és elindultam öltözni. Mivel februárban jártunk így felvettem egy harisnyát arra egy farmert, egy pólót, egy hosszú ujjú felsőt és rá a kabátot. Hát igen, fázós kismama voltam. Igazából nagyon örülök, hogy Minho udvarol nekem és elmegyünk ide- oda együtt, s ha nem lenne eszem, már rég visszafogadtam volna, olyan kis aranyos. Szóval elmentünk Jonghyunnak inget venni. Egy világoskék inget vett magának és igazából mi SooMinnel csak dísznek, vagyis inkább kíséretnek éreztük magunkat, de együtt elvoltunk. Elmentünk kajálni és mire észbe kaptunk már délután volt és Min már kismilliószor keresett. Visszahívtam, először nem akaródzott neki felvenni, de csak sikerült neki.
- Szia Riiiiiin! –szinte kiáltotta.
- Szia Miin.. Mondd mit szerettél volna?
- Csak, hogy filmezünk e ma?
- Hiányzik Yoseob mi? És így akarok elütni az időt?
- Háááát…
- Rendben, gondolom horror neked is megfelel. Akkor ezt megbeszéltük!
- De nem fog rosszat tenni a babáknak?
- Micsoda? Csak egy babám van…
- Neked.. –szólalt meg egy rövid szünet után és lerakta.

20. fejezet

Nem is tudom mennyi ideig vezettem, már nagyon akartam látni Rin-t és beszélni vele. Ahogy oda értem Yoseob-ékhoz szinte szaladtam az ajtó felé. Majdnem hasra estem a padkában, de engem nem érdekelt most az sem, csak a célt láttam, azt hogy nekem beszélnem kell Rinnel. Ahogy az ajtó elé értem bekopogtam, Yoseob meglepve nyitott ajtót.
- Hát te?
- Rinnel szeretnék beszélni?
- Nem engedhetem, hogy felzaklasd.
- De hiszen én csak helyre akarom hozni.
- Riiin! Gyere! Keresnek!- kiáltott Min, azt hiszem ő velem van.
Bezárták az ajtót, kis időbe telt amíg Rin lejött, de amit láttam, attól a földbe gyökerezett a lábam. Amikor kinyitotta az  ajtót észre vettem, hogy nőtt a hasa, tehát igaz lehet, amit azt hiszem nem álmodtam, de álmodtam.. na értsétek. Akkora szemekkel nézett rám, hogy megijedtem, hogy el fog ájulni. Nem mertem megölelni, meg semmi csak álltam ott némán bámulva őt. Már éppen zárta volna is befelé az ajtót, de én nem hagytam.
- Rin kérlek! Csak egy kicsit beszélgetni akarok. –mondtam neki kiskutya szemekkel, hiszen tudtam, hogy nem tud ellenállni neki.
- Rendben, beszéljünk. –hajtott fejet a kérésem előtt.
Megfogta a csuklómat, és behúzott a házba, meg sem várta, hogy levegyem a cipőmet egyenest a szobájába húzott. Az ajtó előtt levettem a cipőmet, ezért mégiscsak, majd belépve megláttam szobáját. Hasonlított a szobája, ahhoz, ami nálam volt, legalábbis a berendezés.
- Na mondd. –utasított Rin.
- Figyelj… nem tudom, hol kezdjem.
- Az elején Minho, az elején.
- Rendben, szóval. Amikor küldtem neked azt az üzenetet, amelyikben.. –félbeszakított.
- Tudom melyik üzenetet.
- Szóval amikor küldtem, az nem azért volt, mert nem szeretlek vagy valami.. –megint félbeszakított.
- Hanem? Akkor miért?
- Rin! Hallgass már el végre és hallgass meg engem, kérlek. –ő csak bólintott és befogta a száját. – Szóval SooMan mondta, hogy Sullival össze kell jönnünk, mert a rajongók mennyire akarják meg ilyenek, és amikor mondtam neki, hogy de hát én kapcsolatban vagyok rögtön szakításra kértek vagy kirúgnak az SM-ből. Így rossz döntés volt, most már tudom, de szakítottam veled. De hidd el, Sullival soha nem voltunk igazán együtt, soha. Én tőle semmit sem akartam, amikor vele voltam is folyton te jártál az eszemben és rólad beszélgettünk. Kibum meg jól elárult, hogy titokban találkozgatott veled és ráadásul egyikőtök sem szólt, hogy van egy kisfiam, illetve lesz. Aztán ma elmentem az SM-hez és mondta Sooman,hogy bejelenthetem Sullival, hogy már nem vagyunk együtt és, hogy ha 2 hónapon belül a régi leszek  összejöhetek veled és nem is rúg ki. Sajnálom Rin, kérlek engedd, hogy jóvá tegyem. –a végére, tudom, hogy egy férfinak nem szép ilyet mondani és csinálni, de sírtam.
- Minho.. –csak ennyi jött ki a száján.
- Rin.. kérlek ne haragudj. Én komolyan szeretlek. –mondtam fejet hajtva előtte.

*Rin*
Fogalmam sem volt mit tehetnék vagy mit mondhatnék erre neki. Nagyon szerettem még mindig és, hogy megtudtam az igazat, már más volt az egész. Odaléptem hozzá és megöleltem.
- Ne hidd azt, hogy most már minden rendben van. Csak szeretném, hogy tudd, hogy nem haragszom rád és tisztelem, hogy volt annyi vér a pucádban, hogy bementél SooManhez. –mondtam még ölelve őt.
Megölelt ő is és adott a fejem búbjára egy puszit.
- Szeretlek.
Nem válaszoltam neki, csak öleltem némán. Jólesett hallani tőle azt a szót, nagyon is jólesett. Lassan felvett az ölébe és elindult velem az ágyhoz, lefektetett és betakart.
- Pihenj Rin, nem szeretném, ha neked vagy a babának baja esne. –mosolygott gyengéden, majd egy homlok puszi után távozott.
Felültem az ágyban és nézem a tükörbe. Majd bejött hozzám Min és kérdezgetni kezdett. Mindent elmeséltem neki és mondta, hogy Minho már elment. Sóhajtottam egyet és visszadőltem az ágyba.
- Én nem akarom az egész napomat ágyban tölteni.. –kezdtem el hisztizni.
- De akkor miért nem mész valahova? –kérdezte Yoseob belépve az ajtón.
- Igazad van! Meglátogatom a SHINeet, úgyis olyan rég találkoztam már velük.

19. fejezet

Min utánam akart jönni és megkérdezni, hogy mi a gondom, de sem én sem Yoseob nem engedtük,  hogy jöjjön. Csak töltse az időt azzal, aki a legfontosabb számára, hiszen nemsokára jön a turnéjuk és nagyon sokáig nem lesznek otthon. Szóval elindultam édességért, nem mentem túl messzire, hiszen azért én sem tudom még, hogy arra mi van és mi nincs. Beültem egy sütizőbe, pont ami kellett nekem. Ahogy beléptem és meglátták, hogy anyuka leszek, rögtön jött oda a pincér és leültetett egy asztalhoz és hozott egy sütilapot. Nos rendeltem magamnak egy fincsi Joghurt tortát és alig vártam, hogy kihozza a rendelésemet és kértem még hozzá egy pohár ásványvizet is.
Elkezdtem enni, majd észre vettem a kis Maknae-t egy lánnyal, szerencsére ők nem vettek észre. Összehúztam magam és úgy próbáltam elfogyasztani a tortácskámat, de amikor Taeminnie és a barátnője felálltak és elindultak kifelé észrevettek.
- Áhh.. szia Rin! –köszönt nekem Tae.
- Sziasztok –biccentettem.
- Leülhetünk?
- Persze, csak nyugodtan.
- Rin.. ő itt Ae Seul, Seullie ő itt Rin, tudod.. Minho exe. –magyarázta.
Kezet nyújtottam a lánynak ő pedig viszonozta a kézfogást. Nem is tudtam, hogy a kis Maknae nőcsábász, bár 3 hónap telt el az utolsó találkozásunk óta.
- Mióta vagytok együtt? –jött ki a számon hirtelen a kérdés.
- 2 hónapja. –mosolygott kedvesen Taemin.
- Értem, akkor már egymáshoz szoktatok.
- Igen, mondhatjuk így is. –mosolygott Ae Seul.
- Örülök nektek, kértek? –kérdeztem feléjük fordítva a torta maradékát.
- Nem kérünk, köszönjük. –mondta Tae.
Beszélgettünk még vagy egy órát, én teljesen befaltam a tortát és ittam is egy csomót. Szerencsémre ők hamarabb távoztak, mint ahogyan nekem kellett.

*Minho*

Nos másnap reggel iszonyú másnaposan keltem fel. Felültem az ágyban és elkezdtem a fejemet nyomogatni, mert nagyon fájt a fejem, majd amikor feltápászkodtam eszembe jutott az álmom. Azt álmodtam, hogy Rin eljött hozzám ide és láttam, hogy terhes. Összekaptunk egy kicsit, majd a fejemhez vágta, hogy tőlem van a baba, majd elment. Szörnyen éreztem magamat, hiányzott, hiszen nem saját szándékomból szakítottam vele, nem is igaz, amiket neki leírtam, csak azt akartam, hogy emiatt ne érezze rosszul magát és túl tudja tenni magát rajtam.
Sajnos az SM miatt kellett megszakítsam vele a kapcsolatot, vagyis a rajongók miatt. Hiszen a rajongók miatt össze kellett, hogy jöjjek Sullival és amikor kiböktem, hogy de hát én kapcsolatban vagyok, rögtön szakításra kértek, vagy ki vagyok rúgva. Tehát meg kellett tennem. Pedig már mindent elterveztem Rinnel, még azt is, hogy a kisfiúnkat hogy fogják hívni. Szóval felkeltem, elmentem lezuhanyozni és elindultam a próbára. Ahogyan beértem mindenki engem nézett, gyanítom egy jó ideje várnak már engem. Hát sok hasznomat nem vették, mint ahogyan mostanában soha.
- Ennek Rin nem örülne. –mondta Key.
- Rin? Tudsz róla valamit? –kérdeztem.
- Tudok.
- Mesélj már!
- Na mi az? El lököd szívtelenül aztán meg úgy teszel mintha érdekelne?
- De Key! Tudod te is, hogy nem önszántamból tettem. Én még szeretem.. –suttogtam.
- Hát haver, nem tudom, mit kellene tenned.
- Miért még szeret?
- Azt hiszem…
- Azok után is, amiket írtam neki?
- Talán.. de szegénynek most sok gondja van.
- Tessék? Van valami baja?
- Nem, azt hiszem így is ő a legboldogabb a világon, viszont sok teher van a fején.
Nem tudom, hogy Kibum mire értette, hogy teher, de azt hiszem, ezt az egészet el kell simítanom valahogyan.
Másnap bementem SooManhez és a tudtára adtam, hogy nem vagyok hajlandó ezt folytatni Sullival, én őt nem szeretem, ő sem engem és ráadásul vissza akarom kapni a szerelmemet. SooMan nem sok mindent mondott, csak, hogy kapok 2 hónapot, ha addig nem jön minden össze és nem leszek a régi akkor emiatt ki fog rúgni. Hát nem lett sok minden jobb, de legalább kaptam egy esélyt. Sullival megbeszéltük, hogy bejelentjük, hogy nem vagyunk együtt. Az nap meg is tettük, összehívtuk a sajtót és közöltük velük, hogy szakítunk. Mindenki meglepve kérdezgette, hogy de hát miért és a szokásosakat, mivel nem mondhattuk, hogy soha nem is szerettük egymást, így csak annyit mondtunk, hogy rájöttünk, hogy nem illünk egymáshoz.
Sulli szorított nekem, hogy minden összejöjjön Rinnel megint. Nos mit ne mondjak, aznap rögtön Kibum előtt álltam meg és érdeklődni kezdtem.
- Hyung! Tudod hol találom meg Rint? –kérdeztem.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- Kérlek Kibum.. én tényleg szeretem.
- Yoseobnál… bár lehet ezért engem megöl majd.
- Köszönöm. –öleltem meg.
- Hé hé hé.. én Hetero vagyok. –mondta nevetve, mire vállba ütöttem és már szaladtam is a kocsihoz.
~ Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de azt hiszem, nem tudom :D ~

18. fejezet

. Igyekeztem úgy fordulni, hogy ne lássa a hasamat, de nem sikerült és ez meg is látszott rögtön az arcán is. Hirtelen felállt és megölelt.
- Szóval ezért kerülted mindig a társaságom, hogy ki ne derüljön, hogy az az idióta felcsinált téged?
- Sajnálom Kibummie… sajnálom, de tudod mégis csak a babám és nem szeretném, hogy kiderüljön, hogy gyereke van.
- Nyugi nem mondom el neki, tisztellek annyira te bolond. –adott egy puszit a homlokomra, én pedig még jobban belesimultam az ölelésébe.

*1hónap múlva*

Nos a pocim egyre csak nőtt és nőtt, Keyyel  pedig egyre többet és többet találkoztunk. Bár inkább ő jött hozzám mindig, hogy véletlenül se jöjjön rá senki, hogy terhes vagyok. Egyik nap arra gondoltam, hogy elmegyek a tengerparti házba és kicsit összepakolászok ott is és egyúttal a kulcsot is otthagyom. Amikor beléptem a házba meglepve vettem észre, hogy Choi Minho ott ül a pultnál. Ki is akartam fordulni egyből, de meglátott.
- Rin! -szólt oda nekem.
- Tessék? –kérdeztem érdektelenül, de ha tudta volna, hogy mennyi mindent elindított bennem csak azzal, hogy kimondta a nevemet.
- Rin, kérlek gyere ide… -mondta.
Odahátráltam és megláttam a pulton egy Jack Daniel’s üveget félig kiürítve. Minho maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett, nem vette észre a hasamat.
- Figyelj Rin, én sajnálom, amit akkor tettem és mondtam neked. –mondta.
- Figyelj Minho, a sajnálkozás nem segít sem rajtunk sem rajtad.
Ekkor lepillantott rám és eltátotta a száját, majd megköszörülte a torkát.
- Gyorsan túl tetted magad rajtam..
- Mi? Még hogy én? Nem is tudom, hogy ki szerepel a címlapokon azzal a ribanccal.
- Hát nem is én vagyok terhes, már ne is haragudj! –kiáltott rám.
- Bár el se jöttem volna ide, hogy netán rendet rakjak. De ha már itt vagyok, szeretném, hogy tudd, hogy az a gyerek, akit a szívem alatt hordok már 3 hónapja, a tiéd! Nem feküdtem le rajtad kívül senkivel, de bár ne tettem volna meg veled sem. Örülj csak nyugodtan, nem várom, hogy felvállald a picit és azt sem várom el, hogy emiatt velem légy, éld csak az életed boldogan, Choi Minho! –kiabáltam majd ledobtam a kulcsot és kiviharzottam.
Elindultam a parkoló irányába és csak reméltem, hogy ebből ő semmire sem fog emlékezni másnap. A taxisnak sírva mondtam meg a címet, szegény csak úgy nézett rám, hogy mi bajom van. Nem telt bele sok idő és már otthon vagyis Yoseobéknál találtam magam. Odaadtam a pénzt a sofőrnek, majd elindultam befelé. 
Lassan benyitottam az ajtón és reméltem senkivel sem találkozom, de a kanapén éppen egy Min és egy Yoseob enyelgett, ahogy rájuk néztem elfogott a rosszul lét. Senki ne értsen félre, nagyon is szerettem őket együtt látni, hiszen aranyosak meg minden olyankor, viszont ez a mai nap, meg az emlékeim, amik rám törtek akkor. Szóval bementem és egyből a fürdő felé vettem az irányt, pár perc múlva ki is léptem az ajtón, majd leültem a kanapéra hozzájuk, hiszen odahívtak.
- Mondd Rin, mi a gond? –kérdezte Yoseob.
- Semmi.. vagyis.. csak ne most, inkább hozz valami édeset nekem jó? –kérdeztem kiskutyaszemekkel.
- Tudod, hogy ez nálam nem jön be. –nyújtott nekem nyelvet.
- Jó, akkor megyek én. –mosolyogtam rá és elindultam felvenni a kabátomat vissza és valami édességért.