- Hát te?
- Rinnel szeretnék beszélni?
- Nem engedhetem, hogy felzaklasd.
- De hiszen én csak helyre akarom hozni.
- Riiin! Gyere! Keresnek!- kiáltott Min, azt hiszem ő velem van.
Bezárták az ajtót, kis időbe telt amíg Rin lejött, de amit láttam, attól a földbe gyökerezett a lábam. Amikor kinyitotta az ajtót észre vettem, hogy nőtt a hasa, tehát igaz lehet, amit azt hiszem nem álmodtam, de álmodtam.. na értsétek. Akkora szemekkel nézett rám, hogy megijedtem, hogy el fog ájulni. Nem mertem megölelni, meg semmi csak álltam ott némán bámulva őt. Már éppen zárta volna is befelé az ajtót, de én nem hagytam.
- Rin kérlek! Csak egy kicsit beszélgetni akarok. –mondtam neki kiskutya szemekkel, hiszen tudtam, hogy nem tud ellenállni neki.
- Rendben, beszéljünk. –hajtott fejet a kérésem előtt.
Megfogta a csuklómat, és behúzott a házba, meg sem várta, hogy levegyem a cipőmet egyenest a szobájába húzott. Az ajtó előtt levettem a cipőmet, ezért mégiscsak, majd belépve megláttam szobáját. Hasonlított a szobája, ahhoz, ami nálam volt, legalábbis a berendezés.
- Na mondd. –utasított Rin.
- Figyelj… nem tudom, hol kezdjem.
- Az elején Minho, az elején.
- Rendben, szóval. Amikor küldtem neked azt az üzenetet, amelyikben.. –félbeszakított.
- Tudom melyik üzenetet.
- Szóval amikor küldtem, az nem azért volt, mert nem szeretlek vagy valami.. –megint félbeszakított.
- Hanem? Akkor miért?
- Rin! Hallgass már el végre és hallgass meg engem, kérlek. –ő csak bólintott és befogta a száját. – Szóval SooMan mondta, hogy Sullival össze kell jönnünk, mert a rajongók mennyire akarják meg ilyenek, és amikor mondtam neki, hogy de hát én kapcsolatban vagyok rögtön szakításra kértek vagy kirúgnak az SM-ből. Így rossz döntés volt, most már tudom, de szakítottam veled. De hidd el, Sullival soha nem voltunk igazán együtt, soha. Én tőle semmit sem akartam, amikor vele voltam is folyton te jártál az eszemben és rólad beszélgettünk. Kibum meg jól elárult, hogy titokban találkozgatott veled és ráadásul egyikőtök sem szólt, hogy van egy kisfiam, illetve lesz. Aztán ma elmentem az SM-hez és mondta Sooman,hogy bejelenthetem Sullival, hogy már nem vagyunk együtt és, hogy ha 2 hónapon belül a régi leszek összejöhetek veled és nem is rúg ki. Sajnálom Rin, kérlek engedd, hogy jóvá tegyem. –a végére, tudom, hogy egy férfinak nem szép ilyet mondani és csinálni, de sírtam.
- Minho.. –csak ennyi jött ki a száján.
- Rin.. kérlek ne haragudj. Én komolyan szeretlek. –mondtam fejet hajtva előtte.
*Rin*
Fogalmam sem volt mit tehetnék vagy mit mondhatnék erre neki. Nagyon szerettem még mindig és, hogy megtudtam az igazat, már más volt az egész. Odaléptem hozzá és megöleltem.
- Ne hidd azt, hogy most már minden rendben van. Csak szeretném, hogy tudd, hogy nem haragszom rád és tisztelem, hogy volt annyi vér a pucádban, hogy bementél SooManhez. –mondtam még ölelve őt.
Megölelt ő is és adott a fejem búbjára egy puszit.
- Szeretlek.
Nem válaszoltam neki, csak öleltem némán. Jólesett hallani tőle azt a szót, nagyon is jólesett. Lassan felvett az ölébe és elindult velem az ágyhoz, lefektetett és betakart.
- Pihenj Rin, nem szeretném, ha neked vagy a babának baja esne. –mosolygott gyengéden, majd egy homlok puszi után távozott.
Felültem az ágyban és nézem a tükörbe. Majd bejött hozzám Min és kérdezgetni kezdett. Mindent elmeséltem neki és mondta, hogy Minho már elment. Sóhajtottam egyet és visszadőltem az ágyba.
- Én nem akarom az egész napomat ágyban tölteni.. –kezdtem el hisztizni.
- De akkor miért nem mész valahova? –kérdezte Yoseob belépve az ajtón.
- Igazad van! Meglátogatom a SHINeet, úgyis olyan rég találkoztam már velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése