1. fejezet

        Arra ébredtem reggel, hogy finom kajaillatot érzek és korog a gyomrom. Amikor felültem nem a szobámban találtam magam, hanem Choi Minhoéba. Meglepetten néztem magam elé, hiszen nem emlékeztem, hogy kerültem oda. Az ablakhoz szaladtam és kinéztem rajta. Egy üres kertet láttam szép színes rózsákkal. Majd letekintettem magamra, egy férfi póló volt rajtam, gondolom afféle hálóing gyanánt. Kiszaladtam a szobából és leszaladtam a lépcsőn egészen a jó illat lelőhelyéig, vagyis a konyhába. Amikor odaértem éppen 2 tányért rakott le valaki az asztalra és mikor felnéztem csak akkor döbbentem rá, hogy Choi Minho reggelit készített kettőnknek.
- Szia Rin, jól aludtál?
- M-Minho? Hogy kerültem én ide?
- Mi? Hát nem emlékszel? Tegnap voltál a koncertünkön és az after partin nagyon berúgtál, így hazahoztalak magamhoz, adtam neked ruhát és hagytalak aludni.
- Ja, ja igen.. a koncert. *hirtelen belenyilallt a fejembe* Auch!! –dünnyögtem, mire egy pohár vizet és egy szem gyógyszert rakott le elém.
- Látom még nem vagy jól. Akarod, hogy hazavigyelek?
- Előbb reggelizzünk, mert majd meghalok, olyan éhes vagyok. –mosolyogtam rá.
       Miután megreggeliztünk felvettem a saját ruháimat és megköszöntem Minhonak, hogy vigyázott rám. Majd elindultam felvenni a cipőmet, mire ő elővette a kocsi kulcsát, felvette a tornacsukáját és kinyitotta nekem az ajtót. Beültünk az autóba és szinte az egész út, kínzó csendben telt el. Mikor megérkeztünk ő kiszállt, mint egy úriember kinyitotta nekem az ajtót és kezét nyújtotta nekem, ezzel segítve, hogy kiszálljak. Elkísért az ajtóig, majd búcsúzóul adott egy puszit az arcomra. Bementem és megláttam édesanyámat, aki nagyon feldúlt volt, kérdeztem, hogy mi baja, de nem válaszolt, csak felküldött a szobámba. Amint beléptem a szobába, megláttam az íróasztalomon lévő szíves keretbe zárt gyerekkori fényképet rólam és Minhoról. Elmosolyodtam, mert arról a napról árulkodott, amikor barátok lettünk.

*Múlt*
Egy osztályban kezdtünk Minhoval, mindketten elütöttünk a többi osztálytársunktól, mert mi már tudtunk olvasni, és ahogy a tanárok is mondták, sokkal okosabbak is voltunk náluk. Egymás mellé ültetett minket a sors és sokat piszkálódtunk.
- Rin.
- Igen?
- Lennénk barátok?
- Dehogy is. Nem barátkozom azzal, aki folyamatosan piszkál.
- De Rin, nincs egyetlen barátunk sem. Kérlek légy a barátom.
Nos, hát így lettünk barátok, sőt a legjobb barátok. Eleinte nem nagyon akartam belemenni, de aztán megtetszett, hogy hasonló érdeklődési köreink voltak, már amik lehettek két első osztályos gyerek érdeklődései. Ahogy teltek az évek eljött végül az is, hogy mindketten kamaszodni kezdtünk, a szemem láttára lett az a srác, akiért én mindenemet odaadtam volna. Ahogy egyre nagyobb lett, egyre helyesebb is. Majd lettek barátnői és állandóan csak játszadozott a lányokkal.

*Jelen*
       Nos kikészítettem magamnak tiszta ruhákat, elmentem törölközőért és megengedtem magamnak a fürdővizet és elmerültem, majd ellazultam a meleg vízben. Jól esett nagyon, hogy kiáztathattam magam az előző nap után. Úgy egy háromnegyed óra múlva léphettem ki a fürdőszobából frissen és fitten. Becsoszogtam a szobámba és bezártam az ajtót. Megnéztem a telefonom és megláttam, hogy kaptam egy üzenetet. Meglepett, hogy Minhotól kaptam az üzenetet, mert ő nem a híve, de aztán megpillantottam, hogy nem fogadott hívásaim is voltak, így rájöttem miért írt SMS-t. Megnyitottam.