8. fejezet

- Jonghyun szállj le Rin-ről. Ő nem a tiéd! –szólalt meg Minho mérgesen.
- Amíg nem dugtatok a tiéd sem! –vágta oda Key Minhonak.
Minho felállt, kihúzta magát és:
- Mindenki tűnjön ki a házamból! –elkiáltotta magát, mire én is megindultam. –Te nem.. –megragadta a csuklómat és magához húzott egy csókra.
Azt akartam, hogy megnézzünk este egy jó filmet, de el kellett mennie forgatni a következő részt a drámájához. Nagyon sajnáltam, de hát had menjen. Estére átmentem Minho szobájába és bebújtam az ágyába, mindig is ezt szerettem volna csinálni, de most már nem nézett engem butának.

*Pár nap múlva*
Nehezen aludtam el, így mikor reggel felkeltem már majdnem dél volt. Finom kávé illatot éreztem ezért lementem a konyhába, megláttam, ahogyan Minho finom kávét kortyolgat.
- Kávét! Kávét nekem is! –mondtam, majd csücsörítettem.
- Ne csücsöríts, mert rossz véged lesz!
- Na és mégis mi rossz vége lehet annak, hogy csücsörítek? –kérdeztem és tovább csücsörítettem. Majd amikor újra belekortyolt a kávéba én meglöktem a kezét, majd futásnak eredtem és az óriás békám mögé bújtam. Később sajnálattal vettem tudomást róla, hogy nem öntötte le magát. Hallottam, ahogy leteszi a bögre kávét az asztalra és elindul felém. Elvette előlem a békát, magához húzott és szorosan megölelt. Ajkaink csak pár milliméterre voltak egymástól.
- Megmutassam milyen vége lesz?
- Na milyen? Talán megnyalod az orrom? –megcsíptem az oldalát majd kibontakoztam az öleléséből és elszaladtam meginni a maradék kávét.
Amíg ittam a megmaradt kávét ő mögém sétált, majd amikor végeztem a kávéval megfogta a kezemben lévő poharat és letette a pultra. Megszagolta a nyakamat, én pedig csak ledermedve és félig elolvadva álltam ott. Majd adott egy óvatos puszit a nyakamra.
- Ne-nem kérsz valamit esetleg? –kérdeztem zavartan a gondolataimból feleszmélve, miután elugrottam előle.
Elém sétált, majd megszólalt:
- Hát lenne valami, amit megkóstolnék..  –jelentette ki, majd az ajkaimra nézett, majd a tekintetemet kereste, majd felvonta a jobb szemöldökét.
- Van valami a számon? –tettem a hülyét, mintha nem tudtam volna, mire megy ki ez az egész.
Hihetetlen gyorsasággal gondolatok tömkelege futott át az agyamon. Majd megölelt ismételten.
- Nem sokára lesz.
- És mennyi idő az a nemsokára? Kicsit éhes vagyok. –mosolyogtam, mert nem tudtam mit tervez.
Ekkor a jobb kezét felcsúsztatta a tarkómra, míg a ballal megfogta a derekamat és megpróbált megcsókolni. Mire szorosan behunytam a szemem és adtam a szájára egy puszit, hogy gonoszkodjak. Elmosolyodott. Istenem az az angyali mosoly.
- Hát csak egy puszit érdemlek? –kérdezte, mire adtam egy másik puszit is neki.
- Megérdemelsz te kettőt is –mire széles mosoly húzódott az arcomra, imádtam vele így szórakozni.
- Hát én.. –kezdte, majd megpuszilta az alsó ajkamat, finoman megnyalta majd gyengéden beleharapott. -.. valami ilyesmire gondoltam.
Megtettem vele ugyanazt, amit ő tett velem, ajhh… milyen gonosz is vagyok.
- Szóval erre gondoltál? –kérdeztem csintalanul, majd elindultam a szobámba tévézni.
Hallottam, ahogyan feljön a lépcsőn.  Ajajj, most kapok! Futott át a gondolat az agyamon. Leült a bal oldalamra majd a jobb kezemnél fogva finoman félig magára húzott. Majd bal kezével ismételten a derekamat fogta és a jobb kezével beletúrt a hajamba, mert megfogta a tarkóm.