- Mehetünk. –jött le szinte ugrálva a lépcsőn Rin, majd megfogta a kezem és elindultunk.
Órákig sétáltunk, majd azt vettük észre, hogy a fiúk eltűntek mellőlünk, aztán mondta Rin, hogy emlékszik valami olyasmire hogy elköszöntek, mert másnap próbánk van. Ha Rinnel voltam, akkor feltöltődtem, így vele akartam maradni még kint. Úgy döntöttünk elmegyünk a mekibe, megkajáltunk, majd elindultunk sétálni, egy játszótéren ültünk le, ahol Rin beleült az egyik hintába, én pedig lökni kezdtem. Majd mikor hallottunk valamit a bokorból inkább elmentünk onnan és elindultunk haza. Már nagyon álmos lett fél úton ezért mondtam neki, hogy másszon fel a hátamra hazaviszem. El is aludt a hátamon. Lefeküdtünk aludni. Majd megálmodtam, hogy mit kap ajándékba és persze, hogy hogyan körítem.
*Én*
Reggel, amikor felébredtem, nem volt mellettem álmaim férfija. Kicsit még pihentem az ágyban, majd felkeltem, átöltöztem és megnéztem a naptárt, abban reménykedve, hogy ma nincs semmi dolga Minhonak. De amit láttam, sajnos nem volt a legjobb, hiszen megláttam, hogy forgat, megint. Megingattam a fejem, mert végül is az is a munkája. Majd finom illatot éreztem és elkezdtem lerohanni a lépcsőn, de csak Key-t találtam ott.
- Oh, csak te vagy az? –kérdeztem kissé csalódva.
- Szegény, azt hitted Minho itthon van még, ugye? –kérdezte és megölelt. –Sajnálom, de neki dolga akadt, de engem ideküldött, hogy csináljak neked egy finom Boldog Szülinapot reggelit. Úgyhogy Boldog 18. szülinapot! –köszöntött fel egy nagy adag kajával mosolyogva.
- Omo, köszönöm. A többiek? –kérdeztem, majd leültem enni.
- Oda vannak felvenni az egyik számot. –mondta, majd leült velem szembe.
- És te akkor, hogyhogy itt vagy velem? –kérdeztem meglepődve.
- Mondtam már, hogy Minho kért meg rá, egyébként meg ráérek én oda bemenni. –mondta dívásan.
- Jó értem én… te nem kérsz? –kérdeztem, ő pedig értetlenül nézett rám. –Túl sokat készítettél. –magyaráztam.
- Egy olyan vékonyka lánynak, mint te sokat kell ennie. –mondta mosolyogva.
- Azért ehetnél te is belőle.
- Jó-jó.. eszek. –mondta, majd belemajszolt a kajába.
- Tudod nem is vagy te olyan rossz fej. Mindig azt hittem, hogy utálsz.
- Nem utállak, csak féltékeny vagyok Minhora, amiért megkapott téged. –mondta durcásan.
- Meddig érsz rá?
- Miért?
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vásárolni nekem valami ruhát. –mondtam mosolyogva.
- Rendben van, akkor ráérek, mondjuk még 3 óra hosszáig. –mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.
Nos, ezután elindultunk ruhavásárlásra. Bejártunk nem is tudom hány boltot, Key pedig kismillió ruhát felpróbáltatott velem. Mire végre megtaláltuk a tökéleteset. Key szerint ez állt nekem a legjobban. Mivel még volt fél óránk, ezért beültünk egy kávézóba. Minél többet beszélgettünk annál inkább azt éreztem, hogy nagyon sok közös van bennünk és akár még nagyon jó barátok is lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése